Magyarország Passió

  

 

 

Magyarország Passió idén 18, jövőre 90 helyszínen
 
Lezárult a Magyarország Passió idei első szakasza. 2023 Húsvétján országszerte 15 új passiójáték született, s az elkövetkező időszakban még 3 település készíti el majd saját Passióját. Meskó Zsolt a program vezetője számol be tapasztalataikról. 
 
Idén 18, jövőre 90 új Passió születik terveik szerint. Mit takar ez a hatalmas szám? 
 
A Pasaréti Ferences Színjátszó Kör, amely már évek óta játszik Passiót a templomban, idén képzési programot indított leendő passió szervezők és rendezők részére, többek között az Új Ember támogatásával. Erre a tavaszi képzésre 98-an jelentkeztek. Már akkor láttuk, hogy sokak számára talán rövid a felkészülési idő idén Húsvétra. A képzésen résztvevők közül sokan jelezték, hogy jövő évi dátumban gondolkodnak. 18 Passiójáték – hála az égi és a földi támogatóinknak – magvalósult, megvalósul idén. Magyarország területéről eddig 52 helyszín jelezte – főleg a képzésen résztvevők közül – hogy jövőre szeretnék megrendezni. Ősszel új képzést indítunk, innen további 8-10 települést remélünk. 
 
Ez még mindig csak 60. A további 30 Passió hol lesz látható? 
 
Előzetes elképzeléseink alapján mi Magyarország területében gondolkodtunk, de természetesen az élet a legjobb forgatókönyvíró, s így megváltoztak terveink. A Drégelypalánki Passió híre eljutott a közeli, felvidéki Ipolyhídvégre is, akik jövőre szerették volna meghívni a palánkiakat magukhoz. Azt javasoltuk az ipolyhídvégieknek, hogy szervezzenek inkább ők is saját Passiót, hiszen ennek, mint tapasztalatainkból már látjuk, sokkal nagyobb ereje van, mint egy meghívott előadásnak. Hiszen a saját ismerőseink, barátaink, családtagjaink vannak ott a passiójátszók között, így az érdeklődés is sokkal nagyobb az előadás iránt. Az ipolyhídvégiek igent mondtak és ez megszülte bennünk a gondolatot: A határon túl is képzéseket kell tartanunk. Így Szlovákiában Felvidéken, a CsEMaDOK-kal közösen már 15 település jelezte, hogy Passiót szeretne jövőre. Erdélyben a sepsiszentgyörgyi Székely-Mikó Kollégium a partnerünk. Onnan eddig 9 jelentkezés futott be. Ukrajnában, Kárpátalján pedig a Ferences Misszió lesz segítségünkre. Onnan 6 településsel számolunk. Ez így 30, de várható, hogy ha elindul az őszi képzésre való toborzás, akkor további jelentkezők is lesznek. 
 
Ez a jövő, de milyenek voltak az első új Passiók? 
 
Az eddig megszületett előadásokról kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kaptunk. Mindenekelőtt álljon itt azoknak a településeknek a neve, ahol megvalósultak a Passiók idén.
Mályi, Soroksár, Harkány, Hévízgyörk, Drégelypalánk, Makó, Pilisvörösvár, Óbuda, Kunszentmiklós, Táplánszentkereszt, Veszprém, Pasarét, Tiszalúc, valamint Hernádkak és Győr református közössége. 
Szívem szerint minden szervezőt és résztvevőt személyesen mutatnék be, hiszen legtöbbjük soha életében nem szerepelt színjátszó előadásban, nem rendezett, szervezett ilyen előadást, mégis a képzés és saját elszántságuk, bátorságuk segítségével átlépték – mai divatos kifejezéssel élve – komfortzónájuk határát és az evangelizáció új területére jutottak el. 
Mégis kiemelném a győri szervező lányokat, mert ők voltak a legfiatalabbak. Kertész Zsófia és Kohán Emese 17 évesek, Kertész Flóra 14, akik 42 szereplőt felvonultató előadást hoztak létre a saját közösségükben. Számomra ők azért is különlegesek, mert a képzésen csendben, halkan ültek, jegyzetelgettek, majd illedelmesen elköszöntek. Magamban azt is mondtam, hogy na ez is egyszeri találkozás volt… aztán mégse. Ilyenkor szembe kell néznünk saját előítéleteinkkel, elvárásainkkal és nekünk képzőknek is át kell lépnünk a saját komfortzónánk határát azzal, hogy kibe látjuk bele, alkalmas-e passió rendezőnek, vagy sem. Be kellett látnunk, ahogy templomi színjátszónak is mindenki alkalmas, hiszen ez a színjátszó képesség ugyanúgy isteni teremtőnk által kapott „készség alapcsomagunk” része, mint pl. az írás, mozgás, beszéd képessége, csak a színjátszást tudatosan nem használjuk. Azonban ha elkezdünk vele foglalkozni, néhány alkalom után kiderül: ez mindenkinek megy.
  
Valóban mindenki alkalmas rá? Én például nem tartom magam színjátszó alkatnak. Félnék is tőle egy kicsit. 

Mindenki ezekkel a mondatokkal kezdi a „pályafutását”. Nagyon vicces volt, hogy a tankönyvben, amelyet a képzésre készítettünk, egy csokorba leírtuk azokat a mondatokat, - például ezt is -, amit a szereplésre felkértek ellenállásként mondanak, vagy azokat a megjegyzéseket, amiket a kívülállók tehetnek a készülő produkcióra. „Itt ez senki sem fog érdekelni. Mi nem vagyunk alkalmasak erre. Ennyi idő alatt ezt lehetetlen. Színészek nélkül ez nem megy.” stb., stb. Az egyik szervező beszámolt arról, hogy amikor ezeket a mondatokat hallotta, mindig elővette a kézikönyvet és megmutatta az épp ellenkezőnek, hogy nézd, ide van írva, hogy ezt fogod mondani. Ezen aztán jót nevettek és az először tiltakozók támogatókká, résztvevőkké váltak. De hadd álljon itt néhány visszajelzés a résztvevőktől. 
„Attól féltem, hogy egy alkalmatlan csapattal, (velem együtt) alig néhány hét alatt, csupán fáradt, tompa péntek estéken, feldúlva és kis templomunk rendjét, az ilyen téren teljesen tapasztalatlan önjelölt rendező hóbortjának engedve, fájdalmasan csalódó emberek százai előtt, egy nap alatt kétszer is alaposan leégünk majd és leégetünk mindent, ráadásul az egyházi év legszomorúbb, legméltóságosabb napján, biztosan tönkretéve ezzel a rákövetkező legfelségesebb ünnepet is – nos ez igazán botránynak tűnt számomra előzetesen.
A Passió végén be kellett látnom, nagyobb rendező működött itt közöttünk, sokak számára készített az alkalmatlanok által valami nagyon is alkalmasat. Enyém pedig orcám pirulása – és egy élmény az Atyáról és a Fiúról, ami tovább visz és megerősít.”

„Mikor Jézus vállára kellett hajtanom a fejem, lehetetlennek tűnt kimondanom: „Jézus, Jézusom, itt vagyok.” Úgy éreztem, hogy egy zokogó nyögésre telik csak.
Az utolsó képben Mária az ölében tartja a halott Jézust. Melléjük kuporodva kellett elmondanom az utolsó mondataimat. Annyira éreztem Mária fájdalmát, hogy ez is csak remegő hanggal sikerült.
Amikor végül a fényeket felkapcsolták, körülnéztem, hogy elégedettek-e a nézők, de azt láttam, hogy többen is a könnyes szemüket dörzsölgetik. Nem színdarabot láttak. Jézus Krisztus üzent nekik, vele találkoztak. Akkor jöttem rá, hogy tényleg Istennek szolgáltunk. Ő nem elégedettséget akart, hanem megnyíló szíveket. Ehhez nekem erőtlenné kellett válnom, hogy a Szentlélek ereje érvényesüljön.”

Ezek a tanúságtételek és az a több száz gratuláció, amit a szervezők kaptak, megerősített mindannyiunkat, hogy ez az út járható és mint Jézus tanítványainak, hivatásunk, hogy tovább haladjunk rajta.