Üvegcipő

Molnár Ferenc: Üvegcipő
A Páduai Szent Antal Plébánia Színjátszó Körének előadása.

Molnár Ferenc 1924-ben írta Az üvegcipő című vígjátékát. A legenda szerint a művet a szerző második házassága ihlette, ugyanis feleségül vette Fedák Sárit, a kor népszerű színésznőjét, de már a házasság előtt beleszeretett az ifjú színésznőbe, Darvas Lilibe, aki a vígszínházi bemutatón Irmát, a cselédlányt játszotta. A szerző a saját életéből vette a mű meghatározó szereplőit, hiszen Fedák Sári megfelelője Adél, a környék korosodó, köztiszteletben álló, szerény vagyonnal rendelkező panzió-tulajdonosnője, Darvas Lilié pedig Irma, az álmodozó, rongyos kis cselédlány. Saját magát Sipos Lajos, az idősödő „bútortervező rajzoló” képében formálta meg. A történetírók feljegyzései szerint Molnár Ferenc szájából elhangzott, amikor a Darvas Lili és a közte lévő korkülönbségről kérdezték: „Most talán soknak látszik, de később elhalványodik. Gondold el, száz év múlva Lili 123 éves lesz, én 148 – nagyon össze fogunk illeni.” Szinte ugyanezekkel a szavakkal válaszol Sipos a rendőrtanácsos kérdésére a korkülönbségről: „…most még van egy kis korkülönbség köztünk, vagy harminc év. De ez csak most tűnik fel, nagyságos uram. Hetven év múlva ő lesz kilencven, én meg száztizennyolc, akkor azt fogják mondani: két öreg ember.”

Molnár Ferenc remekműve a 20. század elején játszódik. Sipos Lajos műbútorasztalos és egy cseléd, Szabó Irma minden akadályt elsöprő szerelmének megható története. Költészet, humor, megoldhatatlannak tűnő akadályok, összeomló és felépülő kapcsolatok szövik át a fordulatos vígjátékot. A bolondos Irma, a józsefvárosi Hamupipőke, álomvilágban él, amelyben csak Sipos úr létezik, akinek a csitri mindent elnéz cserébe a reményért, hogy egyszer kölcsönössé lesz a szerelem.